Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vargáné Pável Márta Az idegen lényekről, a földönkívüli életről

2016.10.10

Vargáné Pável Márta

Az idegen lényekről, a földönkívüli életről  

Ez a téma tudományos körökben nem számít elég komolynak, viszont annál inkább keresett, és így többnyire a bulvársajtó hatókörébe utalt. Mivel a Túllépés lap messze túl kíván lépni a szokásos kereteken, most ezt a tabunak is számító témát elemeznénk. [1]

               Kik is az idegen lények, a földönkívüliek – akikkel jelen írásomban foglalkozom –, mit értek alattuk; azokat az alábbiakban meghatározott kritériumok szerint működő lényeket, akikről nincs, vagy csak indirekt tudásunk van, vagy vélhetőleg sejtjük, hogy vannak, de a földi tudományos módszerekkel eddig nem bizonyítottak, vagy nem tették nyilvánossá a bizonyítékokat. Itt az esetleges hallgatás okairól is lehetne beszélni anélkül, hogy belemennénk holmi összeesküvés elméletekbe.

Az a szó, hogy UFÓ, vagy földönkívüli élet, ha előkerül, az önmagát tudományosnak mondó világ rögtön becsapja az ajtókat. Talán fél, hogy komolytannak vélik ezzel a sokszor valóban lejáratatott témával.

Rögtön az elején felteszem a kérdést, lehetnek-e a világegyetemben/világegyetemekben általunk élőnek minősített, ilyen kritériumokkal rendelkező lények? Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük: igen lehetnek, sőt magam meg merem kockáztatni az előrejelzést; hogy biztosan vannak, mégpedig nagyon sokan vannak. Ez az igenem, egy ilyen cikkben csak akkor lehetne elfogadható, ha bizonyítékokat tudnék felsorolni. Mégis ki merem jelenteni, mert – igaz, hogy nem a jelenlegi igazolási /bizonyítási kritériumok mentén és módszerekkel – de direkt és indirekt bizonyítékokat is fel lehetne sorolni, amelyek igazolhatják, ehhez többnyire azonban túl kellene lépni a 3D-s kereteken. Ez pedig ma még nem eléggé tudományos.

Ismét felteszem a kérdést; lehet-e a világegyetemekben általunk nem ismert kritériumok mentén működő értelem? Erre a válaszom még biztosabb igen, ők még többen vannak!

Mi is ma az „élő” fogalma a társadalmunkban? A teljesség kedvéért azt is hozzátenném, nem biztos, hogy csak az az „élő”, ami a mi fogalmaink szerint ma élőnek kikiáltott. Lehet, hogy a sok oldalról megközelített életnek nevezhető feltételekből[2] csak 3-nak felelne meg, de az sokkal fejlettebb, s különbözőbb, mint a mi fogalmaink szerinti meghatározása az „életnek”.

Gondolatmenetemben az élet feltételeinek axióma rendszerét másként, rugalmasabban határoznám meg: Most csak a magasabb szintű élet feltételét jelzem: bármi módon kommunikál, gondolkodik*, nem szükséges, de számunkra felfoghatatlan, teljesen másfajta „érzelme” is, indulati világa van/lehet – de nem kritérium – pozitív és negatív is. Nem kell, hogy szénalapú konstrukció legyen, és nem kell humanoid vagy azt megközelítő formának lennie. Lehet forma nélküli, vagy nem ilyen anyagi világban lévő, hanem más dimenzióban, finomabb megnyilvánulással, lehet formátlan, akár folyhat is, és bármilyen anyagból lehet, amiben az értelem ki tudott bontakozni. Bármilyen környezetben kialakulhatnak még esetleg a számunkra halálosnak ítélt csillagközi vákuumban is, mert nem olyan értelemben (nem csak durva anyagiként, nem csak ilyen anyagiként) vannak, vagy nem olyan „anyagiak”, amit el tudunk képzelni, vagy nem úgy „vannak”, ahogyan mi gondolnánk.

Gondolkodik: ezt sem feltétlen földi elképzelések mentén fogadom el. Nekem a gondolkodás azt is jelenti, hogy tud magáról, a körülötte lévő világokról, akár egy-egy másik dimenzióval is kapcsolatot tud teremteni, akár „agytól-agyig”, annak ellenére, hogy bizony az is lehet, hogy agya sincs, mert nem olyan a szerkezete. Előfordulhat, hogy mindenhol – egy-egy dimenzión belül, vagy azokat átfogóan… – egyidejűleg jelen van, de ez talán már a legfejlettebb élet jele lehet. Azt is gondolkodás, hogy logikus összefüggésekre képes, és messze túlléphet minden számunkra ismert kereten.

Olyan axiómákkal, a ma gyakorlatban lévő berozsdásodott feltételezésekkel szemben értetlenül állok, hogy csak mi vagyunk értelmes lények az Univerzumban. Ez olyan, mint a geocentrikus vagy a heliocentrikus világkép, ami mára nevetségessé vált, és mindegyik megdőlt. Sokkal több és megrázóbb élményben lesz része az emberiségnek a jövő évezredekben – ha addig ki nem pusztítja önmagát –, mint a Föld lapos stb. tévedések felismerése.

Nézzük meg együtt a http://hu.wikipedia.org/wiki/Tejútrendszer oldalról vett kép szerinti arányokat, láthatjuk, hogy csak ebben a rendszerben hol vagyunk (az egyik perifériás karban) és itt a képen csak a Nap fedezhető fel.           

Jelenleg úgy véljük; a galaxisunk kb. 13,7 milliárd éves, a Földünk pedig csak 4,54 milliárd éve alakult ki. Ha csak a Tejútrendszert nézem, akkor is időben minimum kb. 2,5- 3x annyi lehetőség lehetett valamiféle – akár földi szintű – élet kialakulásra /igaz elpusztítására is/ valahol, olyan hasonló helyen, mint a Földön. Saját rendszerem szerint pedig megszámlálhatatlanul sok lehetőség van, főleg hogy a szerves alapú életek – hipotézisem szerint – rövidebb idejűek, hamarabb végük lesz, mint a másfajta értelemnek.

Fel kellene tenni azt a kérdést is: miért van az anyagi világ? Véletlen? Teljesen ok nélküli/kaotikus, vagy nagyon is okkal? Akkor milyen okkal? Az oksága jelenleg az elfogadott tudományos módszerekkel nem bizonyítható, ahogyan az is a hit, a teológia körébe utalható, hogy valakiképpen, valami okból „teremtett”. De itt mégis is fel kellene tenni a kérdést, mi okból, milyen kívánalomból van akár mindaz, amit a két szemükkel látunk, és ez igazán semmi, mégis végtelennek tűnik.[3] Pocsékolna ennyire a természet, ez nem valószínű.

Úgy látszik nagyon beszűkülten, csak földi élet lehetőségeiben gondolkodik ma a világ jelentős része, ami óriási hiba.[4]

http://hvg.hu/vilag/20131105_Elkepesztoen_sok_lakhato_bolygo_lehet_a_T

Több milliárd lakható bolygó lehet galaxisunkban, a Tejútrendszerben, annál is több, mint ahány ember él a Földön – állapították meg amerikai csillagászok az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA által felbocsátott Kepler űrteleszkóp adatainak elemzése nyomán…. A csillagászok arra a megállapításra jutottak, hogy a Naphoz hasonló csillagok hozzávetőleg egyötöde körül keringhet a Földhöz hasonló méretű, sziklás, folyékony vizű bolygó, amely potenciálisan élet, akár intelligens élet hordozója lehet.   …. A szakértők ugyanakkor rámutattak, hogy a bolygók mérete és a potenciálisan az élhető – vagyis a nem túlságosan forró és nem túlságosan hideg – zónában való elhelyezkedése önmagában nem jelenti azt, hogy azok konkrét fizikai adottságai is a Földéhez lennének hasonlatosak.”

Láthatjuk a kritériumokat, amelyek szerint keresnek, szinte kizárólag a földi élethez hasonló esetek keresésére irányul a kutatás. Azt el sem tudják képzelni, hogy semmiben sem hasonló, egy másfajta, de mégis értelmes életmegnyilvánulásokat keressenek! Valószínűleg nem is találnának, míg erre nincsenek meg a kifinomult módszerek. Ha az ember kicsit is nyitott, szubtilisebb agyú és gondolkodású, teljesen más megközelítésű életekkel is kapcsolatba léphetne. Ez most sokaknak botrányos lehet, de valójában ez a realitás. 

Ugyanez a megközelítés egy másik kutatásban is, (számtalan csak ilyen értelemben kereső van… és ezt tovább nem is folytatom). http://hvg.hu/vilag/20130404_A_Tejutrendszer_dugig_van_lakhato_bolygok

A Kepler-űrteleszkóp és a MOA - együttműködésben kapott adatok interpolációjával kiszámítható a Föld-szerű, lakható bolygók száma, amelyekből százmilliárd lehet a Tejútrendszerben" – emelte ki Phil Yock.

Ebben csak az a szép, hogy még ilyen beszűkített keresési feltétek mellett is vélhetően nagyon nagy számra becsülik az élet lehetőségét.

Úgy vagyunk ezzel az egésszel, mint a vélhetőleg Szókratésznek tulajdonított mondat: „Egyvalamit tudok biztosan, azt hogy nem tudok semmit.” Minél inkább belemélyedünk ebbe a témába /is/, ugyanezt elmondhatjuk: 

http://hvg.hu/tudomany/20110610_naprendszer_magneses_buborek

Óriási mágneses „buborékok" lehetnek a Naprendszer peremén – állítják a Voyager-űrszondák mérési adatai alapján amerikai kutatók, akik tanulmányukat az Astrophysical Journal legújabb számában tették közzé.”

Azt nem tudjuk, miért vannak a „buborékok”, milyen hatása van, sőt azt sem tudtuk eddig, hogy vannak. Sajnos nem ez az egyetlen, sőt nagyon-nagyon az elején tartunk az egésznek. Sok alázatra, bölcsességre és nyitottságra lenne szükség ahhoz, hogy gyorsabban haladjuk a felismerésekben.

Ismét felteszem a kérdésemet; lehetnek-e idegen lények? A fentiek alapján ez a kérdés látható, nem kérdés, hanem ez tény közlése is lehetne. Vannak másfajta értelmes lények, ebben szinte biztosak lehetünk annak ellenére, hogy a jelenlegi mérési, detektálási módszerekkel nem lehet bizonyítani.

A keresési módszerekkel is baj van, tágítani kellene a horizontot, és olyan világok, értelemjelzései vételére is alkalmasnak/késznek kellene lenni, amelyek messze túl vannak a mi sűrű anyagi világunkon. Nem vall modern, józan gondolkodásra, ha ezekkel a durva 3D-s[5] módszerek mérésére alkalmas eszközökkel, elképzelésekkel vagy csak földi fogalmi rendszerekkel meghatározott feltételek alapján akarunk keresni. Nem lehetséges így bizonyítani olyan világokban, amelyek teljesen mások.[6] Tán nekünk, az emberiségnek, vagy akár egy részének finomodnia kellene ahhoz, hogy felismerjük a valóság minimális szeletkéjét, ami talán túl közel is van hozzánk…!

Egyértelmű, mindig csak annyi és olyan választ kapunk, amire rá tudunk kérdezni, és úgy, ahogyan meg bírjuk kérdezni. Lehet, hogy jelenleg még képtelen az emberiség olyan kérdéseket feltenni, amire valóban az igazsághoz nagyon megközelítő választ kaphatna, és ezt meg is érthetné. (Mivel/talán az emberiségnek a teljes igazság akár csak egy kis része is jelenleg emberi megértő kapacitás hiányában felfoghatatlan.)

Egy egyszerű nagyon primitív hasonlat; este hallván a békák birodalmát, vagy tücskökét mindegy akár kilométerekről is felelgetnek egymásnak, ők a maguk „birodalmában” jól el vannak egymással. (Megjegyzem, mi még a tetejében nem is tudjuk, miről szól a brekegés vagy ciripelés…) Vajon tudják-e, hogy mi hallgatjuk őket, hogy mi mik vagy kik vagyunk? Vajon tudják-e, hogyha véletlenül rájuk léptünk, miért haltak meg? Nem, bizonyosan nem. Gondolkozzunk, nem lehetséges, hogy mi valami hasonló módon vagyunk jelen az Univerzumban? Félek tőle, hogy igen. Nagyon kicsik, nagyon tudatlanok vagyunk, viszont gőgösek a semmire.[7]

A baj az, hogy mi nem vagyunk azon a szinten kollektívan, s még elképzeléseink sincsenek, hogy az emberiség a valóságot akár csak megközelítőleg is felismerhesse. Mint említettem, ehhez másfajta „mérési, bizonyítási eszközök” kellenének, mint a sokszor földi tudományossági szinten leírtak. Viszont, ha ettől eltérő módon próbál valaki „keresni”, ebben az esetben – ha talál is… – az nem számít autentikus bizonyítási eljárásnak/„eszköznek”. Ez ugyanis nagyon kívül esik a mai tudományos gondolkodás szintjén, ebben a gondolkodásban ez furcsa tényekhez, felismeréshez vezetne, ilyenek például a transzcendens/spirituális tapasztalatok, amelyek ide, a földre, „értelmes” emberi lényeknek csak indirekt módon hozhatóak be. Van az elmének más fajta működése is – ami még nem teljesen ismert, letagadott, félelmet keltő, vagy az ezotéria hatáskörébe utalt – ezzel a tudományos világ magának mintegy felmentést ad, hogy ne foglalkozzon vele. Valószínű, hogy keresni és találni csak ott lehet eredményesen, ahol van Valami, és csak úgy, ahogyan kell.[8] 

Döngetem az ajtókat, ki kellene nyitni, mert van egy másik, sokkal érdekesebb, szebb világ is, ahol nemcsak a beszűkült és egyre beszűkültebb jelenlegi emberi tevékenység az uralkodó. Az emberi lény nem ezért van, sokkal több, messzebb ható, mint amiben ma él. Nem szabad a gondolkodó, a jóra rebellis elméket elnyomni, hanem engedni kellene, hogy a jelenlegi posványt felforgassák, megszellőztessék, és ebbe ez a témakör is beletartozik. Igaz, akkor ez az elferdült fogyasztói társadalom fájdalmasan elvérezne.

Az emberiség különféle módokon, de szinte állandóan a földönkívüli élet keresésével foglalkozik. Ennek számtalan jele van. Több ezer éves falfestményeken, szobrokon, és számtalan módón látjuk nyomait annak, hogy vélt vagy valós dolgokat ábrázolnak. Mindegy, lehet vélt vagy valós, de benne van a tudatunkban. Miért? A tudat alatt mi működhet? Kérdés: miért van bennünk ez nagy találkozási vágy, ami egyben félelem is, hogy nem lenne-e kárunkra.

Olyan eseményről, amely hiteles, kevesebbet tudnunk, ködösítés viszont annál több van. Több kérdés is felvetődik; semmiféle kapcsolat nem volt eddig, vagy nem úgy, hogy elmondhassák, vagy nem ebben a dimenzióban, vagy számunkra észrevétlen, és talán nem is tudunk róla. Vagy ha valakik tudnak róla, hallgatnak, okai szerteágazóak lehetnek, de a félelem, nehogy belekeveredjen egy ilyen esemény a bulvár szintű közlésekbe, biztosan jelen van.

Az emberek mennyire lennének felkészültek egy olyan eseményre, amiből világosan kiderülne, nem egyedülálló az értelmességünk, sőt messze túlhaladhatják azt, amit valaha elképzelni is tudtunk. Mi van akkor, ha más dimenzió/ok él/nek felettünk, velünk szerves egységben. Mi van, ha zavarjuk őket a kibocsátott gonoszságainkkal, lelki, fizikai sötét energiáinkkal. Nagyon sok kérdést fel lehetne tenni, s talán szembe is kellene nézni ilyen dolgokkal is. Felmerülne az emberiség kollektív felelőssége is, s ma a többség azt sem érti, miről beszélek.

Senki sem gondolhatja – a fentiek értelmében sem –, hogy csak egyfajta, és egységesen csak jó értelem (amit földi szinten annak vélünk) van jelen a világegyetemekben. Ha reálisan gondolkozunk, még az is, hogy mi a jó… univerzális szinten kérdéssé válhat. Sőt az erkölcsiség, a humanitás, az egymás iránti érzékenység vagy érzéketlenség kérdése is afféle földi emberek világára kialakított norma lehet. Egységesen bizonyosan nem fognak ennek megfelelni, s valószínűleg mi sem az övéknek. Innentől bizony veszélyes is lehet egy direkt kapcsolatfelvétel. Mégis, mivel amióta csak létezünk a Földön, ezek az értelmek nagy valószínűséggel érintkezhetnek velünk – pl. ahogyan mi a hangyákkal – csak nem tudunk róluk. Ha eddig nem gyilkoltak meg, nagy valószínűséggel /hacsak túlságosan nem szalad el velünk a ló, vagy nem válunk elviselhetetlenné (amihez közel járunk…)/ ezentúl sem fognak. Nagyon nem tudunk semmit, és ha ebbe az egészbe belegondolunk, akkor sokkal több változtatni valónk van magunkon, mint bármikor is gondoltuk volna.

Nagy kérdés, hogyha köztudottá válna, vannak értelmes életek, sőt tudnak rólunk – mi viszont eddig nem… vagy csak kevesen tudják –, változna-e valami a földi ember életében, életminőségében. Mi lenne az emberiség tudatával, ha biztos tudomással bírna arról a milliárd fajta lényről, akikkel szervesen együtt van, mert tudjuk, a makro- és mikrokozmosz egymást hatja át. Mára sejtünk valamit a holografikus világegyetem elméletéről is, de nincs még részleteiben bizonyítva. Valószínűleg elszigetelten semmi sem történhet, ezt ma nem vesszük figyelembe, és csak küldi magáról az emberiség az öldöklés, a háborúzás, a kegyetlenkedés jeleit. Ki akarna ilyen barbár megnyilvánulású népességgel kapcsolatba lépni, de főleg minek?

Mégis javíthatna az emberiség átlag állapotán, ha rájönne, mibe vagyunk ágyazva, mennyire bonyolult a körülöttünk lévő világ értelemszövedéke. Talán más irányultságú, felnőttebb, felelősségteljesebb és igazi célra irányult lenne az emberiség gondolkodása, távlati céljai, létének spirituális egzisztenciája, ha több mindenről tudna, ha nem egy elszigetelt, egymással háborúzó, acsarkodó, fogyasztásra buzdító emberiségről szólnának a hírek.

Eddig szól a cikk a hitetleneknek, ill. Isten felé elutasítóknak, zártaknak.

Hitéleti szempontok:

Van egy másik oldal is, amit még kevésbé gondolunk reálisnak, ugyanakkor nem mellékes szempont, ez a hívő emberek meglátása, felfogása, hite. Ki és mi az ember, mekkora hatása lehet a mikro- és makrokozmosz összhangjában? Ha teológiai, hitéleti szempontból nézem a dolgokat, egy másik kép is kirajzolódhat. Itt már az, hogy miért van az ember, és a világegyetem, az nem kérdés. Ez persze nem áll az emberi nem nagy részére, csak potenciálisan, de kihozhatja magából a lehető legtöbbet, azt, amiről még csak nem is álmodunk, ahogyan pár szent, pár Isten felé nagyon igyekvő lény is megtette/teszi. Miről beszélek?

Részemről az, hogy Isten van, tény, bár sokak szemében ez nem tudományos! Olyan tény, amelyből azokkal a módszerekkel, amelyeket Isten kihozhat – ha az ember engedi – belőlünk, Isten bizonyítani tudja magát. Ettől nem fogok és nem is akarok eltérni, mert minden, amit e nélkül a tudás/bizonyosság nélkül állítana az ember, hamis lenne, sőt a későbbi tévedések forrása lehetne.

Az is tény az én rendszeremben és világomban, hogy Jézus Krisztus istenember, és a megmentésünkért jött a Földre. Innentől csak pár száz kérdés maradna, s az egyik az; miért éppen az ember miatt vett fel formát? Véletlen, vagy valamiért fontos az ember? Ha, mint a cikkem fenti részében leírtam, sok-sok létforma, értelem megnyilvánulás lehet, akkor ez a nagyon instabil, szénalapú, bomlandó, könnyen elromló szervezet, ami még sokszor emocionális túlsúlyú is lehet, hogyan élvezhet kiemelkedő szerepet?

Kérdés, rendelkezik-e ilyen szereppel? Ha Krisztus földi létét nézem, igen, mert lehet valami titok, amit még nem tudunk. Viszont egy hasonlattal talán érthetőbb leszek. Ha van egy alig anyagi felépítésű szuper értelem, és a sok „eszétől” nem alázatos, nem hajlik meg az abszolútum/Isten előtt, és látja a földi lényt, aki teljes odaadással, valóban – nemcsak kötelező ájtatossági gyakorlatként – megteszi, „meghatódik-e”, van-e rá hatással? Gondolom, igen. Talán ez olyan lehetne – ha előfordulna –, mint amikor az ember látná a macskáját könnyekkel a szemében meghatóan, őszintén imádkozni a Mindenség felé. Mi lenne velünk? Ugyanaz, elképednénk, megrendülnénk, gondolkoznánk stb.. Tudom, ez elég primitív megközelítés, de lehet egy ok, amiért az emberiség talán fontos, és van joga az élet palettáján lenni, és eddig nem töröltetett el. Ilyen értelemben a jó lelkű, tiszta emberi lények „keresettek” is lehetnek…!

Istenhit és más élőlények.

Sok keresztényben, de nem hívőben is felmerülhetne a kérdés, mi van akkor, ha kiderül: másutt is van értelmes élet, és mi van akkor, ha kiderül, hogy nincs Isten. Ennek a kimenetnek a materialista gondoldók előre is örülnek, de mindhiába. Kérdezem, mi van ha „kiderül”, hogy nincs levegő, de mi belélegezzük, és ettől (is) élünk. Nos, ez egy ilyen valószínűtlen hipotézis lenne.

Elmélkedni való anyag, hogy hitbelileg jó lenne-e az emberiségnek, vagy nem a földönkívüli értelem ismerete. Szerintem feltétlenül használna. A világ meggyőződésem/tudásom szerint Istenben van, és mindegy, melyik megnyilvánulási formát, dimenziót stb. nézem, egy sem kivétel. A létezők a Létben vannak, az más kérdés, mennyit tudnak/mennyit tagadnak/, mennyit értenek meg ebből.

A Katolikus Egyház bölcsességét mutatja, hogy nem zárkózik el attól, hogy lehetnek más lények is,[9] sőt azt is tudja, hogy mint egy akol és a közös erő szeretete foghat össze minket.

http://www.karpataljalap.net/2013/07/05/az-egyhaz-es-foldonkivuliek „Az argentin jezsuita atya akkor a Vatikán hivatalos lapjának, a L,Osservatore Romanónak adott interjúban akkor úgy vélekedett: annak ellenére, hogy számos csillagász minden alkalmat megragad ateizmusának nyilvános tanúságtételére, csupán mítosz annak állítása, hogy az asztronómia segíti az ateista világlátást.

– Számomra úgy tűnik, hogy éppen az, aki a Specolában dolgozik, tanúsíthatja a lehető legjobban, hogy lehet Istenben hinni és komoly tudományos munkát végezni – mondta Funes, aki szerint, ahogyan sokféle teremtmény létezik a Földön, lehetnek más, Isten teremtette intelligens lények is. Ez nem ellenkezik a keresztény hittel, mivel az ember „nem szabhat határokat Isten alkotói szabadságának.”

Nem egyházpolitikáról van itt szó, hanem arról, hogy az Egyház mindig is élen volt a kutatásokban, és nagyon sok kiművelt fővel rendelkezik, akik tudnak logikusan, de/és elvontan is gondolkozni, és az természetes, hogy elébe mennek a dolgoknak. Még akkor is, ha nincs direkt ismeretük, ha meg van, akkor még jobban az ügy mellé állnak.

Sík Sándor

A csillagok tövében

Mondd, üldögélő, aki minden este 
Kiülsz az egyre teljesebbre váló 
Holdgömb alá s elnézed mozdulatlan 
A csillagképek hűvös reszketését - 
Nem hív a szomszéd házak békessége, 
Ahol megfáradt emberek pihegnek 
Erőt aludni a holnapi gondra, 
Nem hív a kertek aljáról az ének, 
A nevető, játékos fiatalság, 
Csigaházad sem, kedves asztalod sem, 
Melyen a villany meleg fénykörében 
Könyveid meghitt bölcsessége virraszt; 
Csak ülsz, csak ülsz a csillagok tövében, 
Magadat is felejtve - üldögélő, 
Mondd meg nekem: mit látsz az éjszakában?

Csillagokat? Bolygók, napóriások, 
Izzó ködök, tejútak óceánját? 
Sugárözönök zápor-zuhogását? 
Fényesztendőknek megszámlálhatatlan 
Eónjain keresztül erre tévedt 
Törmelékeit sokszázezer éve 
Kilobbant kozmikus tragédiáknak? 
A világsíkok egymásba simúló, 
Egymásból újuló dimenzióit? 
Bújócskáit a hullámnak, a fénynek, 
Csilló tükörén a Határtalannak? 
Ezt látod?

Ezt, és többet, és nagyobbat.

Többet, nagyobbat? Szellemek suhantát? 
Csillaggolyókkal tekéző Hatalmak 
Három pár szárnyon lebegő csodáit, 
Amint a Törvény zengő vesszejével 
Vezényelik, - komolyan, mint a gyermek, - 
A Játék ütemét és énekelnek? 
Ezt látod?

Ezt, és többet, és nagyobbat.

Többet, nagyobbat? Hát van még azontúl?

Azontúl már az ember nem beszél. 
A csillagok közt csillagként lebeg 
És teljesül és hallgat, mint a Hold.

 


[1] Megjegyzem, nem vagyok csillagász (így nem is megyek bele mélyebben a csillagászati dolgokba), csak gondolkodó lényként írom soraimat.

[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/Élet alapján; biológiai molekuláris komponensekből állnak, úgymint szénhidrátoklipideknukleinsavak és fehérjék… Mind energiára, mind kémiai anyagra, mind információra szükségük van az élet fenntartásához. Legalább egy sejtből kell, hogy álljanak… Homeosztázissal rendelkeznek, vagyis a rájuk ható környezeti tényezők változtató hatásai ellenében megőrzik az önazonosságukat (ha azok nem haladnak meg egy kritikus értéket)… szén alapú A következő variációk jelentek meg:…  az élőlény egy önálló, önreprodukáló, vízalapú, lipid-fehérje burokkal rendelkző, szén anyagcserés, nukleinsavval replikáló fehérje kiolvasó rendszer… magasan organizált rendszer, mely replikátorok populációjából áll, melyek képesek mutálódni; ezen replikátorok körül egy-egy homeosztatikus rendszer épült, aktívan segítve a szaporodást, vagy éppen megvédve a replikátorokat…képes továbbszaporítani magát és legalább egy termodinamikai körfolyamatot véghezvinni… stb.

 

[3] Jelen cikkemben ezzel nem foglalkozom, de később, más cikkben visszatérek rá.

[4] Sajnos többnyire ilyen megjelenésű cikkekre tudok hivatkozni, mert más nem nagyon ír hasonlókról, ezek is csak csepegtetett „tudások”.

[5] Három dimenzió

[6] Csak egy földi példával élve, míg nem volt mikroszkópunk, nem tudtunk a mikroorganizmusokról, de attól még belehalhattunk.

[7] S a mai kultúra még inkább csak ezt a tudatlanságot erősíti, mintha direkt butítanák az emberiséget.

[8] Hiába keresnénk a sivatagban jegesmedvét, nem lesz, vagy nagyítóval vírusokat stb.

 

[9] Nagyon rosszul tenné, ha tagadná, vagy nem próbálná szervesen beilleszteni az isteni jóság, törődés és szeretet körébe.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.